A Koronczai család generációk óta foglalkozik szőlőtermesztéssel, szőlőterületeik a Balatonfüred–Csopaki Borvidékhez tartozó Balatonszőlősön helyezkednek el. Minket a család harmadik generációs borásza, Martin fogad mosolyogva, aki a Szent Orbán-napi borverseny kimagasló eredményei alapján tavaly elnyerte a „2025. év fiatal borásza” címet is. Ezen kicsit sem csodálkozom, Martin irigylésre méltó szenvedéllyel beszél a munkájáról, és az is hamar kiderül, hogy nem is volt kérdés, belőle borász lesz. Az új, egyébként még nem üzemelő bisztróban ülünk le először beszélgetni, abban a reményben, hogy ha a napsütés erőt vesz magán, akkor kicsit később kisétálunk a szőlőbe is. Úgyhogy – mintha számítana is valamit – erőteljes fohászba kezdek. Ki nem hagynám a szőlőhegyi sétát.
A Koronczai Pincészet története Dörgicsén kezdődött. „A családban mindig is jelen volt a szőlőtermesztés és a borkészítés. A dédnagyapám és a nagypapám is foglalkoztak szőlészettel, borászattal, de csak hobbiszinten. Volt egy kis pincénk Dörgicse mellett, ezt még a nagypapám vásárolta. Papa a balatonszőlősi TSZ-műhelyben dolgozott, és a kárpótláskor kapott a család két és fél hektár földet itt, Szőlősön” – idézte fel a kezdeteket Martin. Az igazi fejlesztést Zsolt, Martin édesapja kezdte el a húszas évei közepén, mára pedig 32 hektáron gazdálkodnak a Szőlős–Pécselyi-medencében. Ahogy az ars poeticájuk is mondja: „A borokat a józan ész és a természet törvényei alapján készítjük, inkább csak segédkezünk a megszületésükben”. No, de nem szaladok ennyire előre, Martin beavat a családi munkamegosztásba. A szőlészetet az édesapja és az öccse irányítja, de onnantól kezdve, hogy a szőlő beérkezik a telephelyre, minden Martin felelőssége: a feldolgozás, az erjesztés, a borkezelés és a palackozás is. Édesanyja, Katalin pedig nemcsak a Katalin Cuvée névadója, az üzletben mi is találkoztunk vele. …
