„A bizalom megelőlegezése a felnőtt társadalom védjegye”

Lehet-e a döntéshozatal közösségi élmény? Mi történik, ha nem szakértői bizottságok, hanem „hétköznapi” polgárok döntenek arról, mi kapjon támogatást a lakókörnyezetükben? A Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program egyik legbátrabb kísérlete, a kisléptékű közösségi támogatások (minipályázatok) rendszere éppen ezt vizsgálta. Dr. Lőrincz Katalinnal, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar Turizmus Intézeti Tanszékének docensével a civil kurázsiról, a közösségi döntéshozatali mintákról és arról beszélgettünk, miért fontos a 21. században a szemléletformálás.

A Minipályázatok civil bírálójaként a gyakor­latban is részt vett ebben a folyamatban, de kutatja is a témát. Miért tartja ezt ennyire fontosnak?

Azért is választottam a közösségi döntésho­zatalt témának – azaz, hogy hogyan vonjunk be civileket, helyi lakosokat, sokféle gene­rációhoz és érdeklődési körhöz tartozó em­bereket különböző döntésekbe –, mert azt gondolom, hogy a fenntarthatóság, a felelős gondolkodás, amiről olyan sokat beszélünk, nemcsak a természeti környezetünk, hanem a társadalom felé is fontos. Skandináviában és például a sikeres wrocławi (Lengyelor­szág) EKF-programban a társadalmi kohézió és a közösségek összetartó ereje valóban tetten érhető. Ott a „kis örömök”, a helyi sike­rek és az, hogy az emberek közösen tesznek valamiért – legyen az tánc, néphagyomány vagy környezetvédelem –, a mindennapok részei. Erős tisztelet él az emberekben a kö­zösség iránt. Nekem a Minipályázatok kezde­ményezésben az tetszett meg, hogy végre itthon is hagytuk: civil emberek, jó szándékkal és a saját szemüvegükön keresztül döntsék el, mi fontos nekik. Ez a közösségi bevonás, a társadalmi innováció alapja.

A minipályázatok keretében 1000 eurós –akkor kb. háromszázötvenezer forint – ke­retösszegekről döntött a civil zsűri. Hogyan nézett ki a gyakorlatban ez a közösségi dön­téshozatal?

A cél az átláthatóság és az egyszerűség, já­tékosság volt, amelyet egy szakértői csa­pat dolgozott ki és tesztelt. Ezt követően az EKF‑program lebonyolítói (VEB2023 Zrt.) olyan lakosokat, civileket kerestek meg, akik nem „hivatásos” döntéshozók, de leképezik Vesz­prém vagy a Bakony–Balaton térség társadal­mát demográfiai és életstílus szempontjából. A folyamat lényege a szubszidiaritás: a döntés ott szülessen meg, ahol a hatása érvényesül. A civil zsűritagok, akik alapvetően nem ismer­ték egymást, sokszor sokkal kritikusabbak és alaposabbak voltak, mint a szakértők, mert ők pontosan tudták, mire van szüksége a szom­szédjuknak vagy a falujuknak. Csak olyan pályázat kapott támogatást, amelyet több zsűri­tag is javasolt. Azt gondolom, ez egy nagyon jó társadalmi kísérlet volt arra, hogy az egyén ne csak négyévente szavazzon valamire, ha­nem vegyen részt aktívabban a saját települé­sén folyó ügyekben. Ahogy szokták mondani: fotelforradalmárság helyett itt van a valódi le­hetőség a részvételre, akár zsűritagként, akár pályázóként. …

A teljes cikk a „Pannon Print” magazin 2026. 1. számában olvasható