Élhető otthon vagy örök üdülőtelep?

A Balatonról sokak fejében még mindig egy szezonális „nyári brand” képe él, miközben a tó és környéke egyre többek számára egész éves élettérré válik. Már nem csupán néhány hetes kikapcsolódást kínál: mindennapi élethelyszín, munkahely és élő közösség is. A kérdés azonban továbbra is adott: hogyan lehet a Balaton egyszerre élhető lakóhely és fenntartható, mégis vonzó turisztikai célpont?

Fenntartható városfejlesztés a klímaváltozás korában

Dr. Domokos Endre egyetemi docens, a Pannon Egyetem Fenntarthatósági Kom­petencia Központ megbízott vezetője sze­rint a térség jövőjének kulcsa a városi lép­tékű gondolkodásban és a klímaváltozásra adott gyors, alkalmazkodó reakciókban rej­lik, ahogy fogalmazott: „A város az a méret, ahol az ember érdemben tud cselekedni. Veszprémi lakosként teljesen más szemmel nézem az utcákat, a zajt, a hőhullámokat. Fontos, hogy milyen városban nőnek fel a gyerekeim. A város az a lépték, ahol a dön­tések valóban látható változásokat hoznak.”

A kutató szerint sem a túl nagy területek, sem a túl kicsi egységek nem alkalmasak arra, hogy érdemi környezeti hatást érjünk el. A lakásunkban lehet szelektíven gyűjteni a hulladékot, de a nagy hatást a közterek, a városi rendszerek – víz, mobilitás, zöld infra­struktúra – átalakítása hozza. A pár tízezer fő feletti települések pedig már kellően össze­tett rendszert alkotnak ahhoz, hogy a fenn­tarthatóságot integráltan lehessen kezelni.

Üdülőhely vagy otthon?

A Balaton kettős identitása hosszú távon már nem tartható fenn kompromisszum nélkül. A Balaton-parti települések sajátos dilemmája, hogy egyszerre kell két igényt kiszolgálniuk: az egyik a több ezer helyben élő lakosé, a másik a tömeges, rövid idejű turistaforgalomé. Ez a kettősség nemcsak kulturális vagy gazdasági kérdés, hanem nagyon is gyakorlati: különböző hulladék­rendszert, közlekedési struktúrát, infra­struktúrát igényel. Domokos szerint vannak települések, amelyek nagyon tudatosan választot­tak irányt. Balatonfüred például élesen elkülönítette a turisták tereit az állan­dó lakosság által használt zónáktól – és ez meglepően jól működik. A lakók nyu­galmat kapnak, a turisták pedig koncent­rált élményeket, anélkül, hogy feleslege­sen terhelnék az állandó infrastruktúrát. …

A teljes cikk a „Pannon Print” magazin 2026. 1. számában olvasható