Kényszermunka és mérnöki tévedések az egyetemi kampusz falai között
A Veszprémi Vegyipari Egyetem 1949-es alapítása nem csupán oktatási mérföldkő volt, hanem az amerikai hírszerzés szemében a keleti blokk egyik kulcsfontosságú kutatóbázisa is. Az építkezés körülményeit rögzítő jelentések kaotikus, helyenként abszurd állapotokról számoltak be. A munkáért felelős vállalat vezetősége havonta váltotta egymást, a rohammunka pedig súlyos technikai mulasztásokhoz vezetett. A források megemlékeznek egy gyorstalpalón átképzett „építészmérnökről”, Sánkiról, aki a „D” pavilon építésekor a teljes, háromemeletes épületre szánt gömbvasat elpazarolta már az első emeletnél, míg az „F” pavilon födémje az első terhelésnél megrepedt. A kudarcot valló vezető csak barátságos vállveregetéssel rázta le a kérdezőket: „Szakikám, ezt maga is tudja.” A falak közé azonban nemcsak mérnöki tévedések, hanem emberi tragédiák is beépültek. 1952-ben 57 rabot irányítottak át a szegedi Csillag börtönből az egyetemi alapozási munkákra. Ez a történet később a hallgatói folklór részévé vált: az 1974-es Kémcsőkefe című lap ironikusan jegyezte meg, hogy az egyetem építésénél „stílszerűen rabok is részt vettek”.
A fűzfői „makaróni” és a precíziós megfigyelés Balatonfűzfő és a Nitrokémia a stratégiai súlya miatt még ennél is szorosabb megfigyelés alatt állt. Egy 1951-es CIA-vázlat megdöbbentő precizitással ábrázolta a gyártelepet: a szögesdrót kerítéseket, a nitroglicerin- és TNT-gyártó egységeket, sőt még a dolgozók számára fenntartott tüdőgondozót is. A hírszerzés egyik legkülönösebb felfedezése a Szovjetunióba tartó „makaróni” feliratú ládák esete volt. Bár ez elsőre dezinformációnak tűnhetett, …
